Július 11.

Kedves barátom!Képzelj el egy meleg nyári napot, amikor tűzforró levegőt vagy kénytelen belélegezni. Ugye, hogy nem a legkellemesebb érzés? Nekem mindig ez a jelenet jut eszembe, valahányszor a Bibliában Izrael népe pusztai vándorlásának történetét olvasom. Az élet néha túl nehéznek tűnik, úgy érezzük, hogy Isten eltűnt, mi pedig a pusztában rekedtünk. Miközben a pusztára negatív tényezőként tekintünk, a Biblia rámutat, hogy a puszta az a hely, ahol Isten beszél hozzánk. A Szentírásból tudjuk, hogy Isten a pusztában szólította meg az izraelitákat, de Ábrahámot, Mózest, Ézsaiást, és még magát Jézust is. Ebből azt érhetjük meg, hogy a puszta valójában az Ige helye. A pusztában közelebb kerülünk Istenhez, hiszen ott értjük meg igazán, hogy a túlélésünk érdekében szükségünk van rá. Mielőtt Jézus elkezdte földi küldetését, a Lélek kivezette Őt a pusztába. Ott lett próbára téve az Atyától való függősége, ugyanakkor a kísértések fölött aratott győzelme előkészítette Őt a későbbi csodatételekre. Jelenleg úgy érzed magad, mintha pusztában lennél? Mintha az élet maga alá gyűrne? Ne azért imádkozz, hogy Isten vezessen ki a pusztából, hanem azért, hogy halld meg a hangját, és a kinyilatkoztatások révén érezd meg a jelenlétét, a kedvességét és a szeretetét. Ő mondotta: Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön (Hós 13:5). Baráti tisztelettel, Mogos Melisa MedeaAMiCUS Marosvásárhely