Július 9.

Kedves barátom!Emlékszem, gyermekkoromban nem igazán értettem édesanyám egyes szabályait. Nem tudtam megérteni, miért nem szabad játszanom például a gyufával vagy a konyhakéssel. Számomra ezek csupán közönséges tárgyak voltak. Nem fogtam fel, hogy veszélyesek is lehetnek. Talán te is hasonló módon gondolkoztál, de be kell látnod, hogy az akkori, szülői gondoskodásból fakadó tiltásoknak az volt a céljuk, hogy megvédjenek téged. Idővel rájöttem, hogy egy szülő képes bármit megtenni gyermekéért, viszont ez néha bizonyos dolgok megtiltását jelenti. Miért? Azért, mert kimondhatatlanul szereti gyermekét, és a lehető legjobbat akarja számára. Ugyanez a helyzet Istennel. Mindannyian az Ő drága gyermekei vagyunk. Isten, ha kell, még a hegyeket is kimozdítja helyükből, annyira szeret bennünket. Megtörténhet, hogy nem minden esetben értjük meg a terveit, de Ő tudja, mi a legjobb számunkra. Amikor még nem is tudtuk, mire van szükségünk, Ő lejött a földre, az emberek között élt, példát állított elénk, és a mi a legfontosabb: életét adta, hogy elnyerhessük az üdvösséget. Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt (Róm 5:8). Még ma eldönthetjük, hogy bízunk az Ő gondoskodásában, és követjük Őt.Baráti tisztelettel, Lorena Galiș AMiCUS Bukarest