Július 8.

Kedves barátom! Képzeld el a következő jelenetet: egy magas rangú vezető elé kell állnod, miközben amúgy is nehezen beszélsz nyilvánosság előtt. Félelem lesz úrrá rajtad, azt sem tudod, mit mondhatnál, vagy hogy hogyan kezdd el, mégis van egy határozott meggyőződésed: nem vagy egyedül. Ekkor a félelmed hirtelen erővé változik. Úgy tűnik, hogy már érvekkel is alá tudod támasztani a mondanivalódat. Mindennek ellenére azonban mégis kudarcot vallasz. Újra próbálkozol, de ekkor egy hangot halassz: Az Isten ujja ez (2Móz 8:19). Mit érzel? Készen állsz a küzdelem folytatására, hogy immár mindenki megláthassa az Úr „ujját”, vagy úgy gondolod, hogy már amúgy is sokat tettél, tehát nyugodtan feladhatod a küzdelmet? Tudjuk, hogy mit tett Mózes, de mit tennél te? Körülöttünk mindenütt felismerhető Isten ujja, mely meggyőz az Ő szeretetéről, hatalmáról és igazságáról. Az udvari varázslókhoz hasonlóan választhatjuk azt is, hogy bár elismerjük, hogy az Úr mindennél magasztosabb dolgokat tesz, mégis tovább éljük korábbi életünket; vagy a fáraóhoz hasonlóan még ennyit sem ismerünk el. Követhetjük azonban a Mózes példáját is: felismerjük Isten „ujját”, és erről teszünk bizonyságot ott, ahol vagyunk, hogy barátaink, családtagjaink és munkatársaink is megtudják, milyen Urunk van. A természetben nagyon könnyű felismerni Isten „ujját” a virágokban vagy a felhőkben, mint ahogy egy kisgyerek mosolyában vagy a Bibliában is. Csak nyitott szemmel kell járnunk! A kereső ember számára Isten műveiben számos bizonyíték található, ami jelként vezethet el a végtelen biztonsághoz és jóléthez! Nem szeretnéd ezeket megtalálni? Az emberek, látva jó cselekedeteidet, bárcsak felismernék az Ő „ujját”! Vedd ma észre minden lépésedben az Atya „ujját”! Ugye, hogy minden, amit Ő tesz, csodálatos? Baráti tisztelettel, Gabriela MichAMiCUS Temesvár