Július 7.

Kedves barátom!Utolsó gimnáziumi évem során alkalmam volt részt venni egy megyei sporttáborban, amelyet testnevelés-tanárok szerveztek. Noha nem voltak kiemelkedő eredményeim, mégis elfogadtam a kihívást. A tábort erdővel szegélyezett gyönyörű helyen szervezték. Az utolsó nap tájékozódási versenyre került sor egy ismeretlen erdőterületen, amihez csak egy iránytűt és térképet kaptunk. Alig kezdődött el a verseny, máris eltévedtem. Lassan eluralkodott rajtam a pánik, és csak az járt a fejemben, hogy talán nem kellett volna beneveznem a megmérettetésre. De amikor minden reményem szertefoszlott, megjelent egy kislány, és kisegített a bajból. A társaságában újra bátorságra leltem, és így, együtt sikerült rövid idő alatt végigmennünk a pályán. A célvonalnál döbbentem rá, hogy valójában nagyon sok idő eltelt, hiszen már csak az édesapám várt rám… a többiek mind hazamentek. Titokzatos „barátnőm” is eltűnt, többé sosem láttam őt. Mivel utolsónak érkeztem, édesapám siettetett, hogy minél előbb hagyjuk el mi is a helyszínt. Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hagy téged – olvassuk 5Móz 31:6 versében. A próbákban Isten mellettünk áll, győzelemre vezet, de ezt néha mások által teszi meg. Remélem, hogy beszámolóm ihletként szolgál számodra, és világosságot áraszt a szívedbe! Az Istenbe vetett bizalom bármilyen kihíváson átsegít!Baráti tisztelettel, Gabriela TatariAMiCUS Kisinyov