Július 5.

Kedves barátom!Egy fülledt délután betértem egy fővárosi antikváriumba, ahol felfigyeltem néhány, híres festőművészek életét és munkásságát bemutató színes folyóiratra. Arra gondolva vásároltam párat belőlük, hogy a telefonom „görgetése” helyett inkább majd ezeket a magazinokat lapozom. Így ismerkedtem meg Egon Schiele expresszionista festőművésszel, akit Klimt és Van Gogh munkássága ihletett. Schiele laza absztrakt festészete a feszültséget és a nyugtalanságot ragadja meg. Szomorú gyermekkora volt, kaotikus életet élt és fiatalom elhunyt. A spanyolnátha végzett vele 28 éves korában, csupán 3 nappal a felesége és meg nem született gyermeke halála után. Mélyen meghatott az általa festett portrék kifejezőereje. Mintha ez a „büszke és lázadó” ember egyenesen a modelljei lelkébe látott volna. Öreg Földünk történelme tele van hányattatott életsorsokkal. Mégsem hagyhatom figyelmen kívül, hogy mennyire nehéz lehetett szerető Atyánknak végignézni gyermekei kínszenvedését, akik lázadásukban és büszkeségükben nem is tudják, hogy elutasítják Őt, a szívüket pedig a feszültség és a nyugtalanság szerzőjének kezére bízzák. És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől (Lk 19:41-42). Azt gondolom, hogy amint ebben a leírásban is sírt Jézus, ugyanúgy érettünk is sír, amikor látja, hogy nem keressük a mennyei dolgokat. Kedves barátom, engedd, hogy Isten legyen az erkölcsi és lelki iránytűd, hogy megismerhesd mindazt, ami igazi békét hozhat az életedbe! Baráti tisztelettel, Andreea Ursu-ȚuțuianuAMiCUS Bukarest