Július 4.

Kedves barátom! Gyakran gondolkozol azon, hogy vajon az Isten által számodra kijelölt úton jársz-e? Azt gondolod, hogy nem találtad meg az igazi elhívatásodat, vagy hiányérzet gyötör? Amikor térdre borulsz és imádkozol, úgy érzed, hogy Isten hallgat? Néhányszor megfordultak már ezek a kérdések a fejemben, de az Úr ilyenkor arról biztosított, hogy jelen van az életemben: Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked (Sof 3:17). Csupán annyit kell tennem, hogy Őt választom, csendben megélem a hitem, és a döntéseimet az Istenbe vetett bizalmam ösztönzi, amelyet naponta építgetek, téglát téglára rakva. Rájöttem, hogy amikor Isten hallgat, valójában én távolodtam el tőle, és ha beszél is, nem ismerem fel a hangját. Isten vár, hogy kinyilatkoztathassa magát, hogy gyermekeiként elfogadjuk a meghívását, Ő pedig az Atyánk lehessen. Így többé nem fogjuk veszélyeztetve érezni a biztonságunkat, a döntéseket pedig nem kételyek, félelem és bizonytalanság közepette fogjuk meghozni. Azért imádkozom, hogy ma is téglát téglára rakva építgessük az Atyánkkal ápolt kapcsolatot. Ne feledjük el, hogy döntéseink összessége vagyunk, és még a legjelentéktelenebb döntés is hatással van a jellemünkre és az életünkre. Isten türelmetlenül várja, hogy segíthessen a bajban. Nagy szeretetében örülni fog minden meghozott döntésünknek, és felettébb boldog, ha elfogadjuk a barátságát!Baráti tisztelettel, Mical PisucAMiCUS Kolozsvár