Július 1.

Kedves barátom!Szeretném elmesélni az amúgy kevés hegyi kalandjaim egyikét. Hűvös nyári reggel volt. Néhány vidám és zajos fiatal társammal együtt indultunk útnak. A meredek emelkedő láttán az edzettebbek egymással kezdtek versenyezni, a gyengébbek pedig önmagukkal vívtak közelharcot. A többséggel szerettem volna haladni, ezért mindent megtettem, hogy tartani tudjam a tempót, de erőfeszítéseim sok esetben úgy néztek ki, mint amikor a hernyó próbál lépést tartani a nyúllal. Végül hagytam magam meggyőzni a trénertől, és lassabb tempóra váltottam, közben pedig azzal ámítottam magamat, hogy így legalább tényleg megcsodálhatom a természet szépségeit. Mulandó életünket szinte önkívületi állapotban rohanjuk végig. A túl sok aggodalom és teher miatt, és mert lépést akarunk tartani másokkal, kimerítjük erőtartalékainkat, és megfeledkezünk lelkünk krónikus kimerültségéről. Állj meg! Állj meg és összpontosíts a Teremtődre! Lassíts, hogy tényleg megcsodálhasd Éden minden egyes apró részletét, amely azt suttogja, hogy Isten a Teremtő! Szakíts időt, és lásd meg, hogy az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat (Zsolt 19:2).Hallgasd a madarak énekét, az erdő suhogását, a tenger moraját! Állj meg! Szívd magadba a virágok bódító illatát, engedd, hogy a nap sugarai simogassák az arcodat, és a lágy szellő öleljen át!Ne hagyd, hogy a világ megfosszon Isten e rejtett kincseitől!Állj meg, és kezdj el élni! Baráti tisztelettel, Eunice MargaAMiCUS Bukarest