Június 28.

Kedves barátom!Mindannyian ismerjük Dávid és Góliát történetét. Meghívlak, hogy olvasd el 1Sám 17. fejezetét. A leírásban egy derék fiatalemberrel találkozhatsz, akire különböző feladatok vártak. Megküzdött a medvével és az oroszlánnal, mégis megalázóan bántak vele pusztán azért, mert merészebb volt a társainál. De végül Isten megáldotta őt, mivel bízott Benne, és kétségek nélkül indult el megvívni Góliáttal. Megtörténhet, hogy életed során te is hasonló próbákkal és kihívásokkal szembesülsz. Úgy érzed, hogy nem kapsz segítséget, vagy hogy nem bíznak benned az emberek. Kimerülsz, az előtted álló vizsga túl nehéznek tűnik, túlságosan nehéz feladatot kell megoldanod egyedül, és már-már feladod. Bízd magad teljesen Istenre! Mondj le a kardról és a páncélzatról, hagyd magad Isten vezetésére, hiszen Dávidot is Ő vezette. Akkor Dávid felköté kardját harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és leveté azokat Dávid magáról (1Sám 17:39). Ne a saját erődben, hanem Isten erejében bízz. Bízzál ………… [ide írd a neved], a te hited megtartott téged (Lk 8:48). Isten mindannyiunkat szeret, és minden vágya, hogy támogasson és vezesse lépteinket. Amikor megjelenik előtted Góliát – aki számodra lehet a félelem, a környezeted vagy egy megoldhatatlannak tűnő feladat –, légy olyan, mint Dávid, akinek Istene teljes győzelmet adhat! A döntés csak rajtad áll. Baráti tisztelettel, Laurențiu MărgineanAMiCUS Kolozsvár