Június 25.

Kedves barátom! Volt-e valaha olyan érzésed, hogy te vagy a bűnösök közt a legbűnösebb? Úgy érezted, hogy lelkileg te vagy a leggyengébb, hogy meg sem érdemled a kapott ajándékot, és semmi esélyed megállni a tökéletes Isten előtt, aki magához hasonló tanítványokat szeretne látni itt, a földön. Vagy úgy érezted, hogy elárultad Őt, elszakadtál Tőle, de amikor próbáltad megszólítani, a könnyeid hangosabbnak bizonyultak az ajkadnál. El szeretném mondani, hogy én is kerültem már ilyen nyugtalan helyzetbe. Ilyenkor csak a bűnösségemet láttam, és nem az Ő megbocsátását; gyengeségemet figyeltem, és nem az Ő irgalmát; gonoszságomat láttam, nem pedig az Ő szeretetteljes szívét. Azt gondoltam, hogy nem megbocsátást érdemlek, hanem büntetést; nem szeretetet, hanem elhagyatottságot. Csakhogy ilyenkor nem tartottam szem előtt, hogy Isten nem olyan, mint mi, emberek. Ő nem hagy el, és nem haragtartó, hanem könnyes szemmel, szelíden tekint ránk, kitárja karjait, és a keblére fogad. Azért ilyen, mert Ő a mi Istenünk. Nehémiás próféta mondta: De te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmességű, és el nem hagytad őket (Neh 9:17). Isten új lehetőséget, új életet kínál számodra. Elfogadod? Kérlek, kezdj mindent újra, és most ragadd meg Isten kezét! Ő szorosan fogja a kezed. És te az övét? Baráti tisztelettel, Diana PopaAMiCUS Jászvásár