Június 23.

Kedves barátom!Mit gondolsz, Isten válasza néha lehet hallgatás is? Gyakran megesik, hogy legmélyebb kérdéseidre a csendben találod meg a választ. A mai világ felettébb zajos, a csend pedig egyre ritkább, s a zűrzavar általában saját gondolataidból fakad. Negatívan érzékeled azokat a pillanatokat, amikor az Úr semmit sem mond, és Dávidhoz hasonlóan magányosnak érzed magad.A zsoltáros mondja: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is, és nincs nyugodalmam (Zsolt 22:2-3). Imádkozol, de a válasz késik, vagy nem az a válasz érkezik, amire vársz. Ilyenkor mintha sötétség venne körül, nincs iránymutatód vagy vezetőd, mintha elhagyott volna Isten, aki megígérte, hogy életed minden napján veled lesz. Ebben az isteni hallgatásban azonban mégis van egy mélységes igazság. Isten nem a világ zajában és zsibongásában van jelen, hanem – ahogy Illés próféta is kijelentette – a halk és szelíd hangban. Jelen van a csendben, de nem azért, mert elhagyott vagy megfeledkezett rólad, hanem azért, mert azt kéri tőled, hogy csendesítsd le a lelked és tárd ki a szíved, hogy meghallhasd az Ő hangját. A Golgotán kifejezett szeretet hangján beszél hozzád. Ezért tehát, ha ma választ vársz, néhány pillanatra „dugd be” a füled, és várd bizalommal legjobb Barátod szelíd hangját!Baráti tisztelettel, Ioana MareniucAMiCUS Brassó