Június 21.

 Kedves barátom!Mindig is csodáltam Jób Istennel szerzett tapasztalatait. Viszont elgondolkodtam azon, amit az Úr Sátánnak mondott: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön (Jób 1:8), de különösen ez a kijelentése ejtett gondolkodóba: Ímé, mindazt, amije van, kezedbe adom (Jób 1:12). Isten szerette Jóbot, mert feddhetetlen vala (Jób 1:1), mégis megengedte, hogy a családját és a vagyonát veszteség érje. Én nem azon csodálkozom, hogy Isten szabad kezet adott Sátánnak, és Jób minden vagyonát az ördögnek engedte át, hanem inkább az gondolkoztatott el, hogy amikor Sátán kétségbe vonja Jób szabad döntési képességét és feddhetetlenségét (Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van? – Jób 1:10), az Úr teljes mértékben bízik Jób hitében, de különösképpen a döntéseiben. Ebből azt a nagy tanulságot vontam le, hogy a szenvedés jelenléte még nem bizonyítja, hogy Isten nem létezik – mint ahogy ezt manapság sokan hangoztatják. A szenvedés az emberi szabad akarat vezérelte világ következménye, noha a szabad akaratot Isten szeretetből és bizalmának jeléül helyezte az emberbe. A szenvedés nem csupán a bűn következménye, hanem a Sátán és Isten közt dúló küzdelem megnyilvánulása is. Mivel mi, emberek szabad akarattal rendelkezünk, Sátán a szenvedés fegyverét használja fel ellenünk. Vigyázz! Ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted (Jób 36:21). Sátán a szenvedéssel próbál rávenni arra, hogy a szenvedésre reagálva őt válaszd.Legyen számodra a szenvedés egy újabb alkalom, amikor szabad akaratból Istent dicsőíted, de nem azért, ahogy megy sorod, hanem magáért Istenért. Baráti tisztelettel, Edelina CiupaguAMiCUS Bukarest