Június 20.

Kedves barátom!Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé (Zsolt 37:25) – jelentette ki Dávid, amikor úgy érezte, hogy igazságtalanság érte. Lehet, hogy te is ezt gondoltad, amikor úgy érezted, hogy a jóságodat hasztalanul pazarlod másokra, és semmibe veszik az áldozatkészségedet. Pontosan így érzek én is, valahányszor látom, hogy a gonoszok jólétnek örvendenek, mi pedig, akik próbálunk jót tenni, kínokkal, elkeseredéssel és nehézséggel küzdünk. Ez nem új keletű dolog… Izrael királya is hasonló helyzetben volt. Ennek az állapotnak talán egyik legjobb példája az iskola vagy az egyetem. Sokunkkal megesett már, hogy miközben kellő időt szántunk a vizsgára való felkészülésre, bizonyára akadt egy olyan évfolyamtárs, aki sosem tanul, mégis jobb jegyeket kap, mert szerencséje van, vagy puskázik. Lehet, hogy gyerekesnek találod ezt a példát, de tudom, hogy biztosan te is szenvedtél már az igazságtalan bánásmód miatt. Maga Dávid mondta: Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irigykedjél a gonosztevőkre, mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak (Zsolt 37:1-2). Mindezt szem előtt tartva tehát, miért kellene magunkat a gonoszokhoz mérnünk, ha az Úr úgyis mindenkit az akarata szerint jutalmaz?Valahányszor igazságtalansággal szembesülök, így bátorítom magam: Gyerünk! Gyerünk, cselekedjük az Ő akaratát, éljük Krisztus fedhetetlenségét, bízzuk napjainkat az Ő karjaira, aztán majd öregségünkre kiderül, hogy valóban igazat szólt-e Dávid! Éljünk az Ő Igéje szerint, és győződjünk meg róla, hogy valóban az Ige az Igazság! Baráti tisztelettel, Alex TudorieAMiCUS Bukarest