Június 15.

Kedves barátom! Az idők folyamán rájöttem, hogy a dolgok nem mindig az én elképzelésem szerint alakulnak, és az élet kiszámíthatatlanabb, mint hittem. Mi leszel, ha nagy leszel? – talán ez a leggyakoribb kérdés, amit a gyermekekhez intéznek. Ami engem illet, szeretném hinni, hogy biztos válasszal rendelkezem, és tényleg az leszek, ami lenni szeretnék. Ben Carsonhoz hasonlóan orvos akartam lenni, ez volt a leghatározottabb válaszom, mígnem bekerültem a líceumba. Innentől kezdve már nem úgy tekintettem az orvoslásra, mint lehetséges pályafutásomra. Elhatároztam, hogy pszichológus leszek. De aztán erről a tervemről is lemondtam. Már csak egy hét választott el az érettségi vizsgáktól, de még mindig nem voltak határozott elképzeléseim, ezért írtam egy listát azokkal az egyetemi szakokkal, amelyekre szívesen beiratkoznék. Emellett szeretteimmel együtt nagyon sokat imádkoztam, mert elveszettnek éreztem magam. Ebben az időben jutott eszembe a Jer 29:11 versében található ígéret – Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek. Jelen pillanatban nem orvosi- és nem pszichológiai szakon tanulok, de bízom benne, hogy az Úr vezetett a döntésemben, és tudom, hogy a választott szakterületen is mások segítségére lehetek. Amikor nem találod a megfelelő irányt, jusson eszedbe, hogy Isten szüntelenül őrködik fölötted, és Ő fog segíteni kiválasztanod életed legjobb útját! Baráti tisztelettel, Tăbăcitu-Chiriță Luisa-BeatriceAMiCUS Bukarest