Június 7.

Kedves barátom! Rohanó léptekkel közeledett az érettségi vizsga időpontja, s a szívemet az ismeretlentől való félelem szorongatta. A vizsga előtti éjszaka órákon át hánykolódtam az ágyamban. Ám épp amikor az izgalmaim a tetőfokra hágtak, úgy döntöttem, hogy tartok egy kis szünetet, és kimegyek sétálni a parkba, hátha megnyugszik az elmém. A hold szelíd sugarai alatt találtam egy csendes helyet, és leültem egy fa tövében lévő padra. Miközben a csillagos eget néztem, egy hang megnyugtatta a szívemet, és eszembe juttatta Zsid 13:6 versét: Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem? Sötét félelmeim közepette fénysugárként hatottak e szavak. Szívem bizalmat nyert, és megértettem, hogy a küzdelemben nem vagyok egyedül. Elhatároztam, hogy Istenre hagyatkozom, és engedem, hogy a félelem és kétely helyett a hit vezéreljen. Már nem éreztem magam egyedül, támasz nélkül, hanem tudatában voltam a mennyei jelenlétnek, amely arra bátorított, hogy legyek erős, és kerekedjek felül a félelmeimen. Isten segítségével sikeresen vizsgáztam, épp olyan osztályzatot értem el, amire vágytam. Hittel és bizalommal tanultam meg, hogy nincs túl nagy kihívás vagy túlságosan nehéz akadály, ha vesszük a bátorságot, és bizalmunkat az isteni erőbe vetjük. Kedves barátom, függetlenül attól, hogy mit tartogat számodra a jövő, mindig jusson eszedbe a hit ereje és a Zsid 13:6 versében felfedezett isteni ígéret. Ha Isten a szívedben lakozik, és bízol benne, akkor semmi sem állhat az utadba!Baráti tisztelettel, Raul MarinAMiCUS Bukarest