Június 4.

Kedves barátom!Nem tudom, hogy éltél-e már át hasonlókat, de amikor én kisétálok a parkba, felnézek az égre, megcsodálom a madarakat, a csillagokat és általában Isten teremtett világát, mindig mélyen meghat a látvány. Különösen akkor, amikor elképzelem, hogy Isten mindezt a szava által alkotta meg. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság (1Móz 1:3). Mi is az Ő teremtményei vagyunk. Habár a bűn által eltávolodtunk Istentől, Ő a tökéletlenségeink és hibáink ellenére is ugyanúgy szeret. Végtelen szeretetében meghalt érettünk, hogy életünk legyen. Mindezek ellenére azonban sosem fogja magát kényszerrel elfogadtatni…Ez eszembe juttatja a szabad akaratot, azt a döntéshozó képességet, amivel Isten felruházott bennünket. A mindenható Isten, aki mindenre képes, mindentudó, mindenütt jelenvaló, megalkotta a galaxisokat, a világegyetemet és a csillagokat, és egyetlen szavával teremtette a mindenséget, így szól hozzád: Szeress engem! Te pedig eldöntheted, hogy igennel vagy nemmel válaszolsz. Úgy érzem, hogy üzenetem nyomán fel kellene tenned magadnak a következő kérdéseket: Hogyan használom fel ezt az Istentől kapott erőt? Döntésemmel közelebb kerülök-e a Teremtőhöz, és megvallom-e a szeretetemet iránta, vagy egyszerűen nemet mondhatok, esetleg későbbre halaszthatom ezt a döntést?Kedves barátom, mi gátol abban, hogy igent mondj Istennek? Mi akadályoz meg abban, hogy vágyódj a jelenlétére, hallgasd a hangját és a Világegyetem Királyának barátja légy?Baráti tisztelettel, Barcari CameliaAMiCUS Kisinyov