Június 1.

Kedves barátom!Emlékszel, hogy gyermekkorunkban milyen sokszor hallottuk a következő bátorítást: Ne aggódjatok! Isten országa közel! Emlékszel még, hogy a felnőttek milyen komolysággal beszéltek a szenvedésről és arról, hogy a szenvedésnek egyszer csak vége szakad? Nos, számomra mindezek nem sokat jelentettek. Én nem vágytam arra, hogy véget érjen a földi lét. Nem szenvedtem, és nem volt miért aggódnom. Sokszor még furcsálltam is, hogy mennyire boldog vagyok. Vajon számítási hiba történt? Akkoriban nem érettem a körülöttem levő világ igazságait. Jézus mondta: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa (Mk 10:14). Miért vagyunk ilyenek gyermekkorban? Miért javasolja Isten, hogy olyanok legyünk, mint a gyermekek? Vajon a gyermeki gondolkodásmódra utal? Talán a gyermekkor a megígért örök élethez legközelebb álló létforma? Lehet, hogy gyermekkorban kell megtanulnunk, hogy milyen lesz majd Istennel élni? Ebben az időszakban nem aggódunk, mert nincs okunk aggodalomra. Nem nehezednek ránk különleges felelősségek – amúgy is a legtöbb felelősség meghaladná a képességeinket. Teljes mértékben a szüleinkre hagyatkozunk, mert ők tudnak gondoskodni rólunk. Ezért tehát szeretnélek arra bátorítani, hogy emlékezz vissza a gyermekkorodra, arra, ahogyan akkor gondolkodtál, éltél, és amilyen boldog voltál. Emlékezz vissza, hogy teljes mértékben megbíztál a szüleidben vagy a nagyszüleidben. Isten ma arra kér, hogy ugyanígy élj. Szeresd Őt és bízz Benne! Hagyatkozz az Ő tökéletes oltalmára! Ha meg akarod ismerni a mennyet, emlékezz vissza a gyermekkorodra!Baráti tisztelettel, Clara VoineaAMiCUS Bukarest