Május 30.

Kedves barátom!Tudom, hogy az élet hullámai sokszor annyira erősek, hogy már-már fölborítják a „hajódat”, és az az érzés kerít hatalmába, hogy egyedül maradtál a tajtékzó tengeren. Valószínűleg ezt érezték a tanítványok is, amikor hajójuk a hullámzó Galileai-tengeren vergődött, miközben Jézus aludt. A rengeteg hasztalannak bizonyuló személyes erőfeszítés után végül elhangzott a kiáltás: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? (Mk 4:38). Habár a tanítványok számos esetben szemtanúi voltak Jézus csodáinak, és ismerték a hatalmát, mégis féltek, ami azt igazolja, hogy ők is csak emberek voltak. Lehet, hogy a tanítványokhoz hasonlóan te is félelemmel és aggodalommal küzdesz. Nem vagy egyedül! Ebben a bizonytalan világban számos dolog képes kibillenteni bennünket az egyensúlyunkból. Egy dolog azonban biztos: Isten mindennél hatalmasabb! Ezt a gondolatot erősíti meg a zsoltáros is: A folyóvizek, Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak; a nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban (Zsolt 93:3-4). Isten nem ígért nekünk könnyű életet, hanem ellenkezőleg, figyelmeztetett, hogy nehézségekkel fogunk szembesülni. Ezzel ellentétben azonban arról biztosít, hogy mindig jelen lesz az életünkben, és nem hagy magunkra. Jézus végül felkelt, és a tanítványok megdöbbenésére pár szóval lecsendesítette az életüket veszélyeztető vihart. Nekem nagyon tetszik ez a jelenet! Igazolja, hogy hatalmasabb Istenünk van életünk bármely körülményénél!Amikor úgy érezed, hogy meginogtál és békét keresel, így bátorítsd magad: Ha Isten pár szóval képes lecsendesíteni a viharos tengert, biztosan le tudja csendesíteni lelkem viharát is!Baráti tisztelettel, Mogoș Melisa MedeaAMiCUS Marosvásárhely