Május 22.

Kedves barátom!Amint már megtapasztalhattad, mindannyiunknak vannak jó és kevésbé jó napjai. Életem egy olyan időszakáról szeretnék neked mesélni, amely során felhők tornyosultak felettem. Egyre gyűltek és egyre szürkébbek lettek – esőt és vihart is hoztak, és úgy éreztem, messze elkerülnek a derűs napok. Mindez 2024 elején történt, de egy napon a következő ígéretet kaptam Istentől: Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik (Jer 17:7-8). Elérzékenyülve döbbentem rá, milyen jól ismer engem Isten, és függetlenül a történtektől, mindig mellettem van, bátorít, karján hordoz és biztosít arról, hogy ha bízom benne, reménységem nem vész el. A dolgok természetesen nem egy szempillantás alatt változtak meg, de a napfény lassan az én életemben is felragyogott. Arra bátorítalak, hogy tekintsünk minden napra hálával, lássuk meg azt a szépséget, amit Isten helyez az életünkbe a legapróbb csodáktól a legnagyobbakig. Istennek köszönhetően tudjuk kinyitni a szemünket, szagolhatjuk meg a virág illatát, hallhatjuk meg a szellő zúgását, mosolyoghatunk és ölelhetünk. Isten reményt akar nyújtani nekünk! Csak tőlünk függ, hogy hová nézünk. Gyertek, nézzünk együtt Istenre! Baráti tisztelettel, Caravețeanu MădălinaAMiCUS Kolozsvár