Május 18.

Kedves barátom!Miután Ádám és Éva elhagyták az Édenkertet, az emberek kísértésbe estek, és különböző módon próbálták megformálni Istent, mert úgy érezték, szükségük van egy kézzelfogható tárgyra, amit az érzékszerveik könnyebben felfoghatnak és megérthetnek. Istenhez, akiről a Biblia kijelenti, hogy Ő nem ember (4Móz 23:19), a bűnös emberek tulajdonságait társították, és már nem elégedtek meg egy ilyen „istenséggel”, ezért az emberi képzelőerő különféle isteneket szült, hogy betöltse az űrt, amit az ember akkor érez, amikor keres vagy imádni szeretne valakit. Az emberek többsége – legalábbis a mi kultúránkban – ma már nem imád ókori keleti vagy görög isteneket, és nem is készít „faragott képeket”. Ennek ellenére mégis hajlamosak vagyunk a kelleténél jobban csodálni világsztároknak tartott embereket, akik hírnévre tettek szert. Elmondhatom, hogy volt az életemnek is egy olyan időszaka, amikor én is hasonló példaképeket választottam, mert azt hittem, hogy talán rám is ragad valami a „ragyogásukból”. De csalódnom kellett, mivel megfeledkeztem Istenről, aki megígérte, hogy megáld, ha csak Őt csodálom. Így tehát megkértem, hogy segítsen megtartanom évezredekkel korábban elhangzó parancsát: Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!  (Zsolt 81:10). Ki a te Istened? Baráti tisztelettel, Liviu Senicico Adventus Egyesület