Május 15.

Kedves barátom! Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. Nem úgy tűnik, hogy kissé idealista ez a tanács? Hogyan lehetek hálás abszolút mindenért, ami velem történik? A tegnap meséltem, hogy abbahagytam azt az egyetemet, amiről korábban úgy gondoltam, hogy tökéletesen passzol hozzám. Hát nem furcsa arról olvasni, hogy valaki azért is hálát ad Istennek, hogy „elveszített” egy évet, és most mindent elölről kell kezdenie? „Elveszített”? Észrevetted az idézőjeleket? Kedves barátom, én megtettem ezt a „furcsaságot”: hálát adtam Istennek ezért a tapasztalatért, megköszöntem, hogy kaptam időt hazatérni, hogy azokkal az emberekkel időzzek, akiktől megtanultam szeretni. Hálát adtam Istennek, hogy ráébresztett, mit is szeretek csinálni, és hogy felfedeztem azt, amit igazán szeretek. Rájöttem, Isten engedte meg azt, hogy „elveszítsek” egy egyetemi évet, és igen, hálát adtam ezért neki. Barátom, nem tudom, hogy veszítettél el már egyetemi vagy líceumi éveket, vagy esetleg munkahelyet, netán egy számodra kedves személyt, és azt sem tudom, hogy adtál-e hálát valaha Istennek a veszteségeidért, ma mégis meghívlak, hallgasd meg ezt a tanácsot, és békességre lelsz: Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok (1Thes 5:18). Baráti tisztelettel, Andrada Timofte AMiCUS Bukarest