Május 14.

Kedves barátom!Vállalom annak kockázatát, hogy sebezhetővé teszem magam, és mesélek az egyik döntésemről.Amikor elhatároztam, hogy abbahagyom az egyetemet, a következő félelmeim támadtak: Vajon sikerül-e beilleszkednem egy másik egyetemi közösségbe? Mit fogok majd válaszolni, ha időközben megkérdik, hogy melyik egyetemre járok? Vajon…?De ezek a vajonok nem tartottak tovább egy napnál, mivel eszembe jutott Isten egyik ígérete, amit még 16 éves koromban kaptam: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! (Ézs 43:1). Meg voltam győződve arról, hogy jó döntést hoztam, noha csak kevesen támogatták az elhatározásomat. Kedves barátom, ezeket a sorokat egy padon ülve írom az egyik parkban, épp futás után. Alig várom, hogy hazaérjek, és folytathassam a könyv olvasását, amibe belekezdtem; alig várom, hogy belépjek a konyhába és főzzek; alig várom, hogy részt vegyek az idegen nyelv tanfolyamon; alig várom, hogy befejezzem a cukrász képzést; türelmetlenül várok minden egyes lehetőséget, ami közelebb vezet Istenhez. Most pedig itt vagyok 20 évesen, és  eldöntöttem, hogy már az első évben abbahagyom az egyetemet. Vidd magaddal a Barátodat, Istent mindenhová, minden döntésedbe, és ha a célod megegyezik akaratával, akkor Ő feltétel nélkül támogatni fog. Lehet, hogy egyedül Ő lesz veled, de milyen csodálatos dolog, ha Ő a Barátod! Még mindig teljes bizodalommal imádkozom, és hiszem, hogy Isten megsegít, hogy ősztől egy számomra megfelelő egyetemen kezdjem el a tanulmányaimat. Hiszen Ő mondta nekem – és mondja neked is –: Ne félj!Baráti tisztelettel, Andrada TimofteAMiCUS Bukarest