Május 13.

Kedves barátom! Okozott-e valaha nehézséged számodra egy új projekt? Nos, nekem okozott. Még mindig eszembe jutnak a líceumi évek, amikor minden hétre el kellett készítenem egy újabb műalkotást. Még mindig magam előtt látom az üres kartonlapot, amit csak mereven bámultam. Ma is érzem a ceruzát tartó kezem remegését, miközben próbáltam vázlatot készíteni, és attól rettegtem, hogy hibázni fogok. A rajztanárom látta szorongásomat, és azt tanácsolta, hogy csak firkáljam össze a papírlapot. Értetlenül engedelmeskedtem, de egyáltalán nem voltam elégedett a „művemmel”. Aztán a tanár utasított, hogy a rajzolt káoszban keressek alakzatokat, arcokat, és azoknak vastagítsam meg a körvonalait, majd színezzem ki. Nos, így sikerült elkészítenem egyik kedvenc alkotásomat. Bizonyára vannak pillanatok, amikor bizonytalannak látod a jövőt, vagy amikor véget nem érő káosznak tűnik az élet. Isten néha érthetetlen próbákat enged meg számunkra, de Ő tudja, hogy miért teszi. Néha nehéz bízni abban, hogy az Ő terve a legjobb, különösen akkor, ha minden sötétnek tűnik körülötted, ellenben a hit végül világosságot áraszt a lelkünkbe, a reménység pedig teljesen megváltoztatja az életünket. Erről ír Pál apostol is 2Kor 5:17 versében – Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Istennek megvan a hatalma, hogy hozzá hasonlóvá formáljon bennünket. Csak bíznunk kell benne, és hagynunk, hogy átvegye életünk irányítását. Kedves barátom, bátorítalak, hogy ne add fel! Aggodalmaidat hagyd Istenre, engedd át az Ő kezébe az ecsetet, és hagyd, hogy a káoszodból színt és értelmet alkosson! Baráti tisztelettel, Loriana CojocariuAMiCUS Jászvásár