Május 10.

Kedves barátom!Sokszor arra eszmélünk, hogy a körülöttünk élőkhöz hasonlítgatjuk magunkat, és firtatjuk, hogy vajon mi az, amit másokhoz mérten még nem sikerült megvalósítanunk. Ez azonban csalódáshoz vezet és újabb kérdéseket vet fel, mint például: Miért nem érhetem én is el azt, amit más? Miért nem sikerült megszereznem a hőn áhított diplomát, vagy miért nem fényes a karrierem? Miért ilyen nehéz megfelelő társat találnom? Ilyenkor úgy érezzük, hogy elveszítettük a reményt, süllyedünk, és semmi sem képes a felszínen tartani bennünket. Azt hiszem, hogy egy adott pillanatban mindenkit megpróbáltak hasonló érzések, azonban az az igazság, hogy egyediek vagyunk és különböző utakon járunk. Van azonban valami, amiben nem különbözünk – az a tény, hogy Isten mindannyiunkat egyformán szeret, céllal teremtett és terve van velünk. Különleges életutat tervezett számodra, amely elvezet a végcélhoz. Ha majd odaérsz, visszatekintve rájössz, hogy miért történtek meg bizonyos dolgok, és miért nem úgy alakult minden, ahogy elképzelted. Hallgasd meg a zsoltáros szavait: Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (Zsolt 37:4-5). Légy türelmes, fejleszd a hitedet, és Istenbe vesd a reménységedet! Meg fog hallgatni, és melletted lesz minden pillanatban! Hozzánk, emberekhez képest Ő sosem siet, és sosem okoz csalódást.Baráti tisztelettel, Alice JalbăAMiCUS Párizs