Május 7.

Kedves barátom! Mindannyian szeretnénk egy tökéletes, kihívásoktól mentes világban élni, ahol minden csupa fény. Csakhogy az életben némelykor felmerülnek megoldhatatlannak tűnő problémák is. Amikor elkeseredik az ember, általában a földre szegzi tekintetét. A Biblia azonban ennek épp az ellenkezőjét javasolja: Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet (Zsolt 121:1-2). Az első egyetemi évben az egyik vizsgámat szombatra írták ki. Nem akármilyen vizsgáról volt szó, mivel egy, a szigoráról híres tanárral kellett vizsgáznom. Aggódni kezdtem, ezért hazamentem és imában Istenre bíztam az ügyemet. Másnap reggel elhatároztam, hogy beszélek a tanárral, és biztos voltam benne, hogy Isten megoldja a dolgot. Meglepődve tapasztaltam, hogy a tanár nem tiltakozott, hanem megértett, sőt érdeklődött a vallásom felől, és elmondta, hogy ő is vallásos ember. Aznap fontos leckét tanultam meg: néha fölöslegesen aggódunk, és elfelejtjük, hogy a mennyben van a mi Istenünk, aki kész közbelépni az érdekünkben. Csak rá kell emelnünk a tekintetünket! Azt kívánom, hogy járj felemelt fejjel, emeld szemeidet a hegyekre, és szemléld Őt, mert a kereszten legyőzte a halált, és kész megváltoztatni az életedet! Nemsokára mindannyian hazaérünk! Baráti tisztelettel, Claudiu Gabriel PopAMiCUS Kolozsvár