Május 5.

Kedves barátom! Túráztunk a barátokkal. Előttünk az aszfaltozott út hatalmas kanyarulatot vett, ezért szinte mindenki közülünk a rövidítés mellett döntött. Két személy társaságában azonban én az aszfaltozott úton haladtam tovább, és hamarosan olyan helyre értem, aminek a szépsége magával ragadott. Fenséges látvány tárult elénk: a lenyugvó nap bevilágította a völgyet. Abban a pillanatban arra vágytam, bárcsak szárnyam lenne…A tájat csodálva értettem meg azt, ami végül az élet igazi leckéjévé vált számomra: Akik a rövidebb utat választották, nem részesülhettek ebben a csodálatos látványban. Sokszor sietünk, mert türelmetlenek vagyunk, és mielőbb el akarjuk érni a célunkat. De hát ki szereti a fájdalmakat? Nem szeretjük a szenvedést, azt akarjuk, hogy mielőbb véget érjen, de ha megértenénk, hogy a fájdalmak teszik szebbé az életünket, és Isten általuk akarja kiárasztani ránk gazdag áldásait, akkor hálával, vagy legalábbis megbékélve fogadnánk azokat. Azt az örömöt, amit akkor érzünk, amikor hosszú várakozás után jutunk valaminek a birtokába, nem ízlelhetik meg azok, akik könnyen szereztek meg javakat ebben az életben. Ne feledd: az életutunkat belengő homály sok esetben egy lepel, ami mögött ott van Isten, aki gazdag áldásaiban szeretne részesíteni! Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk. (2Kor 4:17). Baráti tisztelettel, Golea Diana SofiaAMiCUS Marosvásárhely