Május 2.

Kedves barátom! Voltak-e valaha nehéz pillanataid? Volt olyan érzésed, hogy a helyzet, amibe kerültél, meghaladja a képességeidet? Érezted-e magadat túl parányinak és tehetetlennek? Én igen! Néha az életben úgy érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk. Vannak pillanatok, amikor fontos döntéseket kell meghoznunk, és hatalmába kerít az érzés, hogy túl nagy és túl nehéz problémával állunk szemben. Ez történik, valahányszor keresztúthoz érkezünk, és el kell döntenünk a követendő irányt, például, ha egyetemet kell választanunk. Biztos vagyok benne, hogy neked is voltak hasonló pillanataid…Szeretném elmesélni egyik ilyen élethelyzetemet.Két évvel ezelőtt olyan döntést kellett meghoznom, ami gyökeresen megváltoztatta az életemet. Olaszországban születtem és nőttem fel, de el kellett szakadnom a családomtól, egyetemet kellett váltanom, teljesen újra kellett gondolnom a jövővel kapcsolatos elképzeléseimet, és Romániába kellett költöznöm. Fogalmam sem volt, mi vár itt rám, azt sem tudtam, képes leszek-e megbirkózni a helyzettel, vagy hogy találok-e barátságos, nyitott személyeket. Féltem ettől a változtatástól, de az Úr sokféle módon megmutatta, hogy mindig a gondomat viseli. Csodálatos emberekkel találkoztam, szakmailag fejlődtem, kapcsolatom Istennel személyesebbé vált, és valósággal érzem, ahogy az Úr kiárasztja rám áldásait. Ez emlékeztetett arra, hogy mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít (Fil 4:13). Ugyanakkor azt is megtanultam, hogy az út, amit Isten kijelöl számomra, nem mindig a legkönnyebben járható, viszont mindig a legjobb, mivel békét, örömöt és beteljesülést eredményez. Kedves barátom, bízz Jézusban, és válaszd azt az utat, amit Ő mutat számodra! Meg fogsz lepődni, milyen csodálatosan gondoskodik rólad! Baráti tisztelettel, Sara-Noemi PuiuAdventus Egyesület