Április 27.

Kedves barátom!Talán te is megtapasztaltad, hogy milyen a lelki eltávolodás Istentől… Egy adott pillanatban magával ragadott a napi rutin, és eltávolodtam az Úrtól. Tudatosan menekültem Jézus elől, nem éreztem szükségét kommunikálnom Vele imában, megfeledkeztem Róla életem örömteli pillanataiban, és a jövőm tervezése közben sem számoltam Vele. Furcsa mód ez az eltávolodás csak felerősítette a fájdalmat, amit a nehézségek megtapasztalásakor éreztem. A nehéz pillanatokban nem tudtam, mitévő legyek, sötét gondolatok gyötörtek, válságok és problémák tornyosultak fölöttem, álmaim köddé foszlottak, és akkor jutott eszembe az én Atyám, tántoríthatatlan támaszom és erőm. Jelenlétéért könyörögtem, és ölelése fölmelegítette a lelkemet, szeretetteljes szavai pedig megnyugtattak. Az ördög folyton próbára tesz könnyek vagy örömök révén, nehézségek vagy sikerek közepette, kimerült állapotunkban vagy épp akkor, amikor képesek lennénk csúcsokat meghódítani. Ilyenkor ne feledkezzünk meg az Atyáról, aki alkotott minket, őrködött életutunk fölött, és megváltott a bűnből, hogy Vele élhessünk az örökkévalóságon át. Az Úr már azelőtt szeretett, mielőtt megszülettél, és egyedi, különleges terve van veled. A Bibliában olvassuk: Az embernek elméje gondolja meg az ő útját; de az Úr igazgatja annak járását (Péld 16:9). A végtelenül irgalmas Isten a füledbe súgja: Szeretlek! Ma azt várja el, hogy halld meg hívását, és fogadd el jelenlétét az életedben.Imádkozz, hogy megérezhesd a Szentlélek jelenlétét, aki lépteidet vezeti!Baráti tisztelettel, Ușurelu AnastasiaAMiCUS Bălți