Április 26.

Kedves barátom!Gondolkoztál-e már azon, hogy miként nézne ki a világunk, ha Walt Disney abbahagyta volna az alkotói munkát, amikor azzal az ürüggyel bocsátották el, hogy korlátozott a képzelőereje. Vagy mi lett volna, ha Albert Einstein megelégedett volna gyenge iskolai eredményeivel, és nem vette volna a bátorságot, hogy áttörje az addig ismert fizika határait? És mi lett volna, ha Marie Curie hallgatott volna a korabeli előítéletekre? Amikor úgy tűnik, hogy körülöttünk minden összeomlik – amikor eredmények helyett csak kritikát, taps helyett pedig korholást kapunk –, azt gondoljuk, hogy a nagy sikerekhez bizonyára jó adag szerencse is kell… vagy egy ragyogó géniusz, ami azonban túlságosan távol áll tőlünk. Ha így gondolkodunk, könnyen feladjuk a küzdelmet. Legbiztonságosabbnak a visszavonulás tűnik, viszont én ma azt szeretném, hogy te és én tanuljuk meg ezt a fontos leckét: a tartós dolgok sosem könnyen jönnek. Mindig szükség lesz egy plusz áldozatra, több erőre, ambícióra, kitartásra és munkára, ha véghez akarjuk vinni, amit elterveztünk. Nem fog minden úgy alakulni, ahogy szeretnénk, de biztosan az valósul meg, amire szükségünk van a fejlődéshez. Amikor úgy érzed, hogy kudarc, fáradtság vagy bármely más ok miatt inkább mindenről lemondanál, adj magadnak egy újabb esélyt, és ha szükséges, kezdj mindent elölről! Ha türelmes leszel, sikerrel jársz. Isten megígérte: Ti azért bátorságosak legyetek, kezeiteket le ne eresszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van (2Krón 15:7). Bátran, hittel és bizalommal haladj előre, még akkor is, ha a horizonton nem a legjobb kilátások tűnnek fel! Mindig a megtett lépés a fontos. Meghívlak, hogy tedd meg a következő lépést! Baráti tisztelettel, Gabriela Mich AMiCUS Temesvár