Április 21.

Kedves barátom!Bizonyára te is megjártad már a bűntudat és a szenvedés útját. Átérezted, ahogy a múltad megsebzi a lelkedet, valahányszor újra átéled a fájdalmas emlékeket. Gondosan őrzött titkok, keserű könnyekkel áztatott párnák… Annyira kísért a bűntudat, hogy már nem is mersz segítségért vagy megbocsátásért könyörögni. Szégyenteljesen elrejtőzöl Annak szemei elől, Aki egyedül képes betölteni szívedben az űrt. A Krisztus példázatában említett tékozló fiú értené meg a legjobban a helyzetedet. Felettébb szégyenkezett a tettei miatt, de megelégedett a keserű bűntudattal. Furcsa mód, gyakran cipeljük magunkkal bűntudatunk nehéz terheit, s tesszük ezt csak azért, mert nincs kellő bátorságunk ott keresni a megbocsátást, ahol az már fel lett kínálva számunkra. A tékozló fiú története a te történeted, az enyém és a mienk. Két ajtó előtt állsz, amelyet ki kell nyitnod. Az egyik ajtó az Atyához vezet, ahol megbocsátást találsz, légy bármilyen szennyes, legyenek a ruháid és a múltad bármennyire is foltosak. A második ajtó pedig a megterhelt élet sűrűjébe vezet, egy bűvös körbe, ahol a békesség nem választható lehetőség. Ha legközelebb siránkozol a bűneid miatt, mert eszedbe jutnak múltbeli tetteid, és azt gondolod, hogy nincs számodra bűnbocsánat, jussanak eszedbe az átszegzett kezek, amelyek megváltottak, és amelyek békét nyújthatnak számodra. Ézsaiás 44:22 verse emlékeztet arra a meg nem érdemelt kegyelemre, amit Isten kínál fel számunkra minden nap: Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak! Baráti tisztelettel, Andra SisuAMiCUS Bukarest