Április 20.

Kedves barátom!Meghívlak, hogy egy pillanat erejéig gondoljunk a Golgota felé vezető útra. Mit láthatunk? Papokat, katonákat és Pilátust. Dühöngő sokaságot és rémült tanítványokat. De hol vagy te? Talán alszol a kertben? Levágtad valakinek a fülét? Vagy 30 ezüst lapul a zsebedben? Mosod a kezed? Megrökönyödve hallgatod Jézus „merész” feleleteit, akit az emberek Mesternek neveznek? Vagy épp te vagy az, aki szembeköpöd és kegyetlenül bántalmazod? Te helyezted a fejére a töviskoronát? Meghúzódsz a sötétben, és megesküdnél rá, hogy sosem ismerted Őt? Te is azok közé tartozol, akik Barabás szabadon bocsátását követelik, és Feszítsd meg!-et kiáltanak? Te magad helyezted Jézust a keresztre, miközben kegyetlenül ütlegeled Őt? Te vagy az az ember, akit arra kényszerítenek, hogy hordozza a keresztjét? A katonák közé tartozol, akik sorsot vetettek a ruháin? Egy vagy az Őt gúnyoló járókelők közül? Vagy talán te vagy az egyik lator? Esetleg a százados? Az az asszony, aki könnyek közt nézi végig Jézus haláltusáját? Vagy az a bátor fiatalember, aki kikéri Jézus tetemét, hogy eltemesse Őt? Ki vagy te? Ha a fentiek közül egyik sem, akkor gondolkodj el saját magadon. Szabad ember vagy, mert Ő, a názáreti Jézus mindezeket helyetted szenvedte el, magára vette a vétkeidet, majd felvitte azokat a Golgotára. És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg (Ézs 53:5).Mindazt elszenvedte, amit te érdemeltél volna meg. Magasztald Őt, Aki nem maradt a sírban, hanem legyőzte a halált, s így megpecsételte megváltásod szövetségét!Baráti tisztelettel, Ioana BalmusAMiCUS Jászvásár