Április 16.

Kedves barátom!Miközben ezeket a sorokat írom, csalódottságot érzek amiatt, ahogy a mai napomat kezdtem: már kora reggel „elbuktam”. Idejében felkeltem ugyan, és motiváltnak is éreztem magam, hogy véghez vigyem az előző este lefektetett tervemet: szerettem volna imádkozni, olvasni és csak ezután elindulni dolgozni. Két órával később azonban megállapítottam, hogy semmi sem teljesült mindebből, épp ellenkezőleg! Átadtam magam egyik „legártalmatlanabb” szenvedélyemnek: reels-videókat görgettem. Ilyesmi ritkán esik meg velem, de amint alaposabban belegondoltam, eszembe jutott, hogy előző este nem beszélgettem az Atyával. Túlságosan fáradtnak éreztem magam, így azzal nyugtattam a lelkiismeretemet, hogy ez úgyis csupán egyetlen imádkozás nélküli este. Csakhogy ez nem csupán egy este volt, mivel kettő lett belőle, aztán három, s így apró elfoglaltságaim lassan felgyűltek. Észrevettem, hogy egy nem kívánt életmód rabjává váltam. Bűntudatom van amiatt, hogy akkor azt gondoltam: ez volt az utolsó ilyen gondatlanságom. Ezek az apró kivételek észrevétlenül átveszik fölöttünk az uralmat, majd életünk részévé válnak. Csak egy utolsó rész a kedvenc sorozatomból, egy utolsó látogatás valamelyik gyorsétkezdébe, egy utolsó füllentés… és folytathatnánk a sort. Mindezek azonban azt bizonyítják, hogy ez a módszer nem működőképes. A Biblia a következő tanáccsal szolgál: Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az (Lk 16:10). Az apró szokások tényleg számítanak. Jelen vannak életünkben, és jellemünket vagy jó, vagy rossz irányba vezetik. Kedves barátom! Mondj nemet a véget nem érő kivételeknek! Határozd el, hogy térdre borulsz és megerősíted a kapcsolatodat Azzal, Aki meg tud segíteni a küzdelmeidben! Rá fogsz jönni, hogy csak „ártatlan” örömöktől mentesen, Isten jelenlétében érdemes élni.Baráti tisztelettel, Robert SpătăreluAMiCUS Brassó