Április 14.

Kedves barátom! Serdülőkoromban gyakran mondogatta az édesanyám: Mondd el, kivel jársz, és én megmondom, ki vagy! Akkoriban nem igazán értettem, hogy ezt miért hangsúlyozza folyton. Serdülőkorú társaimhoz hasonlóan én is azt gondoltam, hogy mindig a legjobb döntéseket hozom meg. Úgy esett, hogy a líceumi évek alatt sikerült egy népes baráti társasághoz csatlakoznom, amelyet nagyon sokra tartottam. A valóságban azonban olyan körbe kerültem, amely hatással volt a gondolatvilágomra, döntéseimre és Istennel ápolt kapcsolatomra. Az átvirrasztott éjszakák, a csoporton belüli beszélgetések és közös cselekedetek mind-mind hozzájárultak lágymeleg lelkiállapotom kialakulásához. Mindezek mellett azonban Isten olyan személyek szavai és tettei révén éreztette velem a jelenlétét és az oltalmát, akik azokban a pillanatokban gondolkodóba ejtettek, míg végül megfogalmazódott bennem a kérdés: Mit keresek én itt?Idővel rájöttem, hogy a jó szándékom és a barátságaim megőrzésére tett törekvéseim ellenére is azt szeretné Isten, hogy elsősorban Jézus legyen a legjobb Barátom, a többiről pedig majd Ő gondoskodik. Nem kell aggódnom, csak imában várnom Őt, és bíznom abban, hogy Atyám minden jót megad azoknak, akik ezt Tőle kérik (Zsolt 7:11). Jakab apostol a következőképpen figyelmeztet: Nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz (Jak 4:4). Bátorítalak, hogy beszélj Jézusnak a baráti kapcsolataidról, és engedd, hogy olyan személyeket rendeljen melléd, akik még közelebb vezetnek téged Istenhez! Baráti tisztelettel, Coman RuxandraAMiCUS Nagyszeben