Április 8.

Kedves barátom!Meghívlak egy képzeletbeli játékra. Képzeld el, hogy egy zsúfolt téren, tolongó emberek közt állsz. Figyeled, ahogy a tömeg, mintegy vezényszóra ide-oda mozog, ami szorongást és nyugtalanságot vált ki benned. Az emberek üveges tekintettel bámulnak rád, vagyis mindenki lát téged, igazából azonban senki sem figyel rád. Hirtelen feltűnik egy kedves, rég nem látott barát. Odalép hozzád, és közli veled, hogy örül a találkozásnak. Elbeszélgettek, mint régen, te azonban folyton azon gondolkozol, hogy vajon miként sikerült meglátnia téged a tömegben. Néha elhatalmasodnak rajtunk a negatív érzelmek, és nem igazán engedjük meg a kívülállóknak, hogy meglássák valódi érzelmeinket. Isten azonban lát minket, sőt, szeretettel és kedvességgel tekint ránk, még akkor is, amikor úgy érezzük, hogy senki sem figyel és senki sem ért meg. Dávid írta: Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük (Zsolt 139:16). Milyen gyönyörűen emlékeztet a szöveg arra, hogy Isten mindig mellettünk áll, valahányszor szükségünk van rá!Kedves barátom, meghívást szeretnék intézni hozzád: mivel Isten emberek által munkálkodik, gyere, segítsünk az embereknek, hogy megérezzék: észreveszik őket, ahogy mi is érezzük, hogy Isten figyel ránk! Engedjük meg Istennek, hogy munkálkodjon általunk, és rajtunk keresztül tegyen kedves dolgot valakivel!Baráti tisztelettel, Popescu IoanaAMiCUS Kolozsvár