Április 2.

Kedves barátom!Mindannyian voltunk már úgy, hogy azt gondoltuk, csak akkor érhetünk el valamit, ha az Úr csodát tesz, és ilyenkor minden bizonnyal imádkoztunk. Az ima a legszebb párbeszéd, aminek a szépsége abban rejlik, hogy a „vonal túlsó végén” ott van az a Személy, aki a legjobban ismer és kész meghallgatni minket a szükség idején. Az Úr ismeri a szívedet, a gondolataidat és a döntéseidet. Amikor imádkozol, nem mondasz Neki újat, viszont beszélgetsz Vele. Időt szakítasz Arra, Aki az életét adta érted, hogy te annak a célnak élhess, amelyre teremtettél: hogy Istenért élj. Jézussal az ima által ápoljuk a barátságunkat. Életünk tele van kihívásokkal és bizonytalansággal, ezért az ima legyen a menedékünk és az iránymutatónk. A megpróbáltatás során könnyen kezdünk kételkedni, és úgy érezzük, hogy imáink nem találnak meghallgatásra, vagy hogy kéréseink sosem fognak teljesülni. Úgy tűnhet sokszor, hogy az életnek nincs értelme, hogy nem látni az irányt, és néha a válaszok is váratlan időben vagy formában érkeznek. Mindezek ellenére, miközben választ várunk imáinkra, biztosak lehetünk abban, hogy Isten oly módon munkálkodik, amit mi nem mindig értünk. Lehet, hogy sokáig kell várnunk egy válaszra, az viszont biztos, hogy Ő hallja kéréseinket: Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat (Zsolt 6:10). Ezért tehát járuljunk imában az Úr elé hittel és reményteljes szívvel! Ne feledjük, hogy Ő mindig jelen van, hallja kéréseinket, és olyan válaszokat ad, amelyek áldást és beteljesülést hoznak életünkbe. Sose szűnjünk meg bízni az Úr erejében és jóságában, hiszen Ő szeret és minden lépésünket vezeti! Baráti tisztelettel, Rusu CristinaAMiCUS Kolozsvár