Március 30.

Kedves barátom!Időnként nekünk is lehetnek nehéz pillanataink, mint Jóbnak. Néha van elég erőnk a küzdéshez, máskor viszont bár van erőnk, mégsem találunk megoldást. Ilyenkor elég, ha valaki odafigyel ránk, máris le tudjuk küzdeni a válságot. Oh, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem! (Jób 31:35). A 2001. szeptember 11-i szörnyű támadások idején Newton James Burkett riporter az északi toronyban tartózkodott, amikor a déli torony összeomlott, több száz emberéletet követelve. A riporter életét egy a World Trade Center átellenében levő irodaház nyitott ajtaja mentette meg, ahová sikerült bemenekülnie. Számára az volt a gondviselés ajtaja. Belépett rajta és életben maradt. A tragédia bizonyára sokak emlékezetébe vésődött. Húsz évvel a történtek után N. J. Burkett a következőket nyilatkozta: Még ma is érzem az égő acél szagát. Sosem fogom elfelejteni! Ha az az ajtó zárva lett volna, vagy ha nem lett volna ott, jó néhány métert kellett volna még rohannom, amit biztosan nem éltem volna túl. Nekem is sokszor eszembe jut az a nap, és rájöttem, hogy vannak pillanatok az életemben, amikor én is „kinyithatok egy ajtót” a válságban levő embertársam előtt. Talán nem is tudatosul bennem, hogy ezzel épp a gondviselés ajtaját tárom ki előtte. De ha nem is tárom ki, legalább ne zárjam be ezt az ajtót – ilyen az emberséges hozzáállás. Baráti tisztelettel, Dobrică Tedi AMiCUS Bukarest