Március 28.

Kedves barátom!A héten fontos leckét tanultam meg. A rövid, de mélységes eset szíven ütött. A kórházban az elmúlt héten egy kedves idős bácsi korelőzményét kellett feltérképeznünk a kollégákkal. Amikor meglátta a köré sereglő fiatalokat, először elmosolyodott, aztán arról érdeklődött, hogy vajon csak miatta gyűltünk össze ennyien. Jót nevettünk, utána pedig biztosítottuk, hogy valóban miatta vagyunk ott. Miután végeztünk, én vele maradtam, így lehetősége nyílt mesélni az életéről. 1934. december 3-án született. Közeledett a 90. életévéhez, és el volt keseredve… Elrepült az élete! Sajnos súlyos betegség gyötörte, és mielőtt távoztam, megfogta a kezemet és kérte, hogy még keressem fel, hiszen úgy érzi, hamarosan meghal. Elhatároztam, hogy teljesítem a kérését, de mit gondoltok, sikerült? Nem. Még most is bánom, mert még azon a héten elhunyt a kórházban. Csak annyit tehettem, hogy elolvastam a kórlapját, amelyen ott állt a neve, a beutalás dátuma, és az időpont, amikor elhagyta ezt a világot… Amellett, hogy hátrahagyott egy családot és mindazt, amiért egy életen át gürcölt, még hátrahagyott valamit: egy tanulságos leckét számomra!Az élet utazás, csakhogy az utazás nem arról szól, amit kapunk, hanem arról, amit felkínálunk másoknak. Ez az idős bácsi örülhetett a mosolyomnak, a kézfogásomnak és a figyelmemnek. Nos, erről szól ez az élet, és ezt tanultuk Jézustól is: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg (Mt 25:40). Baráti tisztelettel, Diana Pădure AMiCUS Brassó