Március 21.

Kedves barátom!Az emberektől való félelem megterheli az életünket. Túlságosan sokat foglalkoztat az, hogy mit mondanak rólunk, mert tartunk az ítélkezéstől és az elutasítástól. Ez azonban egy véget nem érő, energiáinkat felemésztő versenyfutássá fajulhat. Rohanó világunkban a következő szöveg nyugalmat nyújt, és emlékeztet arra, hogy a félelmeink helyett inkább az Úrban kellene bíznunk: Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik (Péld 29:25). Ha bízunk Istenben, életünk megváltozik. Ahelyett, hogy rabul ejtene az emberektől való félelem, inkább bízzunk Benne, félelmeinket és szívünket inkább helyezzük az Ő kezébe. Arról biztosít, hogy nem vagyunk egyedül, és nem kell félnünk, hiszen jelen van a megpróbáltatásainkban, és minden helyzetben gondunkat viseli. Amikor Dávidnak meg kellett küzdenie Góliáttal, nem emberek szavaira hagyatkozott, és nem a látható körülményekre tekintett, hanem elhatározta, hogy abban az Istenben bízik, aki bármely óriásnál hatalmasabb. Nem Góliátra nézett, hanem Istenre. Hagyta, hogy az Úr harcoljon helyette, és ez hozta meg számára a sikert. Két dolog közül kellett választania: vagy fél, vagy hisz. A kettő közül egyik sem volt kézzel fogható, látható valóság, noha a félelmére felhozhatta volna a mentséget, hogy egy óriással áll szemben; ő azonban tudta, hogy bár Isten fizikailag láthatatlan, mégis létezik. Ezért a hitet választotta, ami végül – a csodálatos győzelem folytán – látható valósággá vált mindenki számára. Nekünk is két dolog közül kell választanunk, amikor óriásokkal szembesülünk. Kedves barátom, azért imádkozom, hogy Istenben bízva haladjunk előre, hiszen tudjuk, hogy mellettünk áll, és kész legyőzni az előttünk álló óriásokat! Baráti tisztelettel, Krista BolosAMiCUS Kolozsvár