Március 20.

Kedves barátom!Sokszor feltettem magamban a kérdést: vajon nem kellene a hitet a bizonyossággal, a tudással társítani? Ma Mózes 2. könyvéből olvastam, és elcsodálkoztam azon, hogy milyen hitetlenek voltak az izraeliták. Képzeljük el: Isten egyik nap kettéválasztja a Vörös-tengert, erre ők másnap aranyból idegen isteneket készítenek maguknak. Ennyire vakok voltak? Nagyon hamar elfelejtették a szemük láttára történt csodákat. Mennyire lehet nehéz hinni Valakiben, Aki felhő- és tűzoszlopban jár előtted? Előttem egyetlen tenger sem vált ketté, így hát nem tudom, mennyi idő alatt feledkeznék meg az esetről, azt viszont tudom, hogy milyen hamar elfelejtettem azt, hogy Isten kettéválasztotta a tengert az izraeliták előtt. A meg van írva kijelentés mellett számos bizonyíték igazolja az Írás hitelességét, ennek ellenére még mindig nehezemre esik nyíltan beszélni Istenről a munkatársaimnak, mintha egy olyan Istenről kellene beszélnem, aki nagyon távol áll az egyetemi tevékenységektől. Jézus, aki a létezésével kettéválasztotta a történelmet, így szólt 2000 évvel ezelőtt: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek (Jn 4:48). Ugye, mekkora segítség tudni, hogy Isten Fia már 2000 évvel ezelőtt az én problémámat is megértette! Tudja, hogy hitéletünket könnyítő csodákra várunk. De vajon ezzel az életünket nem változtatjuk tudományos életté? Egy nyilvánvaló tény nem vár el hozzájárulást vagy döntést a részemről. Az Ige ereje azonban minden csoda erejét felülmúlja! Erre a következtetésre mások is eljutottak már. Olvasd el ezeknek az embereknek a történetét, és a bibliai történelmet tedd személyes élményeddé, így ötvözd a hitet a mindennapi élettel! Baráti tisztelettel, Edelina CiupaguAMiCUS Bukarest