Március 19.

Kedves barátom!Megesett-e veled valaha, hogy elbátortalanodtál, mert azt hitted, hogy Isten elhagyott? Kitartóan imádkoztál valamiért, de úgy érezted, hogy Isten nem válaszol? Illés esőért imádkozott a Kármel-hegyen, de a hite próbára tétetett. Hatszor imádkozott buzgón, ám egyetlen jel sem utalt arra, hogy a kérése meghallgatásra talál, ennek ellenére ő még egyszer erős hittel a kegyelem királyi széke elé járult. Figyeld meg a következő szöveget: És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer. És lőn hetedúttal, monda a szolga: Ímé egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből (1Kir 18:43-44). Isten nem minden esetben akkor válaszol az imánkra, amikor szerintünk válaszolnia kellene. A legtöbb esetben már első könyörgésünk után választ várunk, csakhogy ez nem így működik. Vajon mi ennek az oka? El akar keseríteni bennünket? Semmiképpen! Ellenkezőleg, meg akar bennünket óvni attól, nehogy magától értetődőnek vegyünk mindent, és azt képzeljük, hogy joggal várjuk a mennyei áldásokat és előnyöket, különben többé nem tartanánk önvizsgálatot, nem érdekelne, hogy vajon milyen a lelkiállapotunk, elfásulnánk és nem tudatosulna bennünk, hogy Istentől függ az életünk. Aki annak idején Illésnek erőt adott, ma is erős karjával oltalmazza minden küzdő gyermekét függetlenül attól, hogy milyen gyengeségek gyötrik. Kedves barátom, meghívlak, emlékezz mindazon imáidra, amelyekre Isten válaszolt! Légy olyan, mint Illés, ne csüggedj el, tanúsíts türelmet és kitartást az imádkozásban! Baráti tisztelettel, Galina UrsuAMiCUS Párizs