Március 17.

Kedves barátom! Tizenkettedikes voltam a jászvásári Művészeti Líceumban. Bizonytalanság és kétely gyötört, aggódtam a jövőm miatt, mert fogalmam sem volt, merre kellene tovább haladnom. Noha szerettem a zenét, a tanáraim folyamatos lebeszélései miatt úgy éreztem, hogy nem ezen a vonalon kellene tovább tanulnom. Nem voltak olyan személyek körülöttem, akik irányítsanak és elősegítsék a harmonikus fejlődésemet. Az idő rohamosan telt… A 2021-es év végén már csak néhány hónap választott el a felvételi vizsgától, de nekem még nem volt kitűzött célom. A konzervatórium már nem tartozott a terveim közé. Aztán 2022-ben ezt az ígéretet kaptam Istentől: Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell (Ézs 48:17). Folyamatosan, minden reggel és minden este imádkoztam, hogy az Úr akár egy apró jellel is mutasson irányt, és Ő ezzel az ígérettel biztatott, hogy vezetni fog az utamon. Emlékszem, ezt a szöveget minden reggel elolvastam, és tényleg hittem, hogy a dolgok jóra fordulnak az életemben. És így is történt: Isten az utolsó pillanatban olyan embereket rendelt mellém, akikre épp szükségem volt. Ők adták vissza abbéli bizalmamat, hogy emberi létemnek valóban a zene a meghatározó eleme. Világosság gyúlt az életemben, mivel Isten megmutatta, hogy azon az úton kell tovább haladnom, amelyen addig is jártam. Kedves barátom, még ha néha alagútban vagy sötétségben is jársz, haladj tovább, mert csak így fogod meglátni a világosságot az alagút végén! Bízz Atyádban, hiszen Ő vezeti a lépteidet! Baráti tisztelettel, Strugariu DenisaAMiCUS Jászvásár