Március 15.

Kedves barátom!
Gondolkoztál-e valaha azon, hogy miként reagálnál, ha meghatározatlan időre el kellene hagynod a szülőhazádat, nem tudva, hogy mikor látod viszont a családodat vagy bármit, amihez érzelmi szálak fűznek? Ha utazásod közben csupa igazságtalanság és kísértés érne, mit gondolsz, lenne elegendő türelmed ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel járd végig ezt az utat? 
József hasonló helyzetbe került. Testvérei elárulták, majd eladták az ismaelitáknak, végül pedig Egyiptomba hurcolták. Ismerjük csodálatos történetét, és hogy végül ő lett Egyiptom második embere, de gondolkoztál-e valaha azon, hogy mennyi türelemre és jellemszilárdságra volt szüksége, hogy ezt elérje? Biztosan többször is feladhatta volna a küzdelmet, és beszennyezhette volna jellemét, csakhogy elkerülje a kényelmetlen helyzeteket, például a börtönt. Ezzel szemben türelmet tanúsított, és továbbra is mindent megtett Istenért, mert bízott az Ő tervében. 
Megtörtént-e már veled, hogy a kísértéssel szembesülve elgondolkodtál, hogy milyen döntést kellene meghoznod? Válasszam a pillanatnyi gyönyöröket, vagy meneküljek a kísértés elől, és türelmesen várjam az Úr megerősítését? 
Jakab 1:12 versében olvassuk: Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. 
Határozd el még ma, hogy gyakorolni fogod a türelmet, mert ez az erény a Szentlélek gyümölcse. Imádkozz, hogy Isten adjon neked türelmet, és adja meg a fejlődés lehetőségét. Ne feledd, hogy ha türelmet tanúsítasz a kísértésben, Isten nem fog megfeledkezni a döntésedről. Legnagyobb jutalmában fog részesíteni, amikor eljön, és akkor fogod igazán megérteni, hogy megérte türelmesnek lenni a próbákban és a kísértések közepette.
Baráti tisztelettel, Năsui Gabriel Ioan
AMiCUS Kolozsvár