Március 9.

Kedves barátom!Ugye, milyen csodálatos, ha jól mennek a dolgaid, minden rendben van a tevékenységi területeden, szakmai vagy kapcsolatbeli sikereket érsz el, netán olyan értelmiségi csoporthoz tartozol, ahol a szónak súlya van, és amely társaságában bárki szívesen tartózkodna? Mindenki kedves és hozzád fordul, ha kellő erőforrásokkal rendelkezel ahhoz, hogy segítséget nyújthass azoknak, akik ezt igénylik. De mihez kezdesz, ha neked van szükséged segítségre, mert úgy érzed, hogy tehetetlen vagy, teher nyomaszt, nem értenek meg az emberek, minden erőd elveszett, és képtelen vagy folytatni az életnek nevezett utazást? Amikor úgy érezed, hogy már nem bízhatsz meg azokban, akiket magad mellett tudtál, vagy amikor magadba zárkózol, és félsz minden hozzád intézett szótól, mivel épp te rántottad le a leplet önmagadról, ne feledd, hogy nem vagy egyedül, és bízhatsz Abban, Aki tényleg törődik veled. Teljes bizalommal mondd el a zsoltárossal együtt: Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem (Zsolt 119:50). „Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számontartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. »Igen irgalmas az Úr és könyörületes« (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk a szívéig hat. Vigyétek őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Semmi sem oly nehéz, hogy ne bírná el, hisz Ő tart fenn világokat és kormányozza a világmindenséget” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út, 100. o.).Ne feledkezz ma meg arról, hogy bármi is érne, vigaszra lelsz az Úr ígéreteiben, és bízhatsz Benne mind a borús, mind pedig a derűs napokon!Baráti tisztelettel, Estera DunăreanuAMiCUS Temesvár