Március 8.

Kedves barátom!
Kiskoromban az egész család tudta, hogy én csak ott tartózkodhatom, ahol az édesanyám is van. Nem csak egy légtérben voltam vele, hanem szó szerint rá voltam „tapadva”.
Aztán felnőttem… Most már másképp viszonyulok az édesanyámhoz, de kedves látvány számomra, amikor a kisgyerekek szeretettel viszonyulnak az édesanyjukhoz. Nincs más személy, akivel a gyermek élete első pillanatától kezdve ilyen komfortosan érezné magát.
Tetszik Ésa 66:13 verse, mivel megmutatja, milyen szeretetet kellene tanúsítanunk Isten iránt: Mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket én. Ő kész biztosítani számunkra azt a komfortot, amit egy édesanya biztosít, sőt, még ennél is többet. 
Lehet, hogy néha nehezünkre esik Istennél keresni a vigasztalást, mert nem látjuk Őt. De ha egy emberi lény, egy édesanya képes ilyen módon enyhíteni a szenvedést, mennyivel inkább megteszi ezt Isten, aki maga a szeretet? Meghívlak, tárjuk ki a szívünket Isten szeretete előtt!
Baráti tisztelettel, Daria Soare
AMiCUS Kolozsvár