Március 7.

Kedves barátom!Igazság szerint csupán 7719 napja élek, eddig 21 szülinapi tortát fogyasztottam el (vagy talán kevesebbet), „tanúja” lehettem öt foci-világbajnokságnak és 22-szer ünnepeltem meg az anyák napját. Gondolom, te is hasonló vagy ennél gazdagabb életpályáról tudsz beszámolni. A helyzet az, hogy bár 21 éves vagyok, tudatosan csupán 15, legfeljebb 16 évet éltem. Sokszor gondolkodom azon, hogy az alábbiak közül melyik lenne találóbb megfogalmazás számomra:a Milyen sokat megtapasztaltam már ebből az életből! kijelentés, vagy ugyanez, de kérdőjellel a végén: Mennyit tapasztaltam meg ebből az életből? Mindig is nagy dolgokat szerettem volna megvalósítani. Motivációs videókat néztem, és egyre motiváltabbnak éreztem magam. Ha viszont kudarcot vallottam, csökkent a motiváltságom. A videók nem feltétlenül voltak hasztalanok, viszont arra ösztönöztek, hogy csak magamban bízzak. Elhatároztam, hogy legalább megpróbálom, de be kellett ismernem, hogy folyton kudarcot vallok. Van-e egyáltalán olyan lecke, amire a kudarcok megtanítanak? Nekem azt tanították, hogy nem szabad magamban bíznom. Viszont erre nem magamtól jöttem rá, hanem Isten tanította meg nekem: Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged (Zsolt 32:8).Megértettem, hogy Isten nem menekül el a valóság elől – életem kudarcainak valósága elől. Még ha káoszként is élem meg a létezésemet, Isten szeretne megváltoztatni. Hát van-e annál jobb, minthogy Ő lehet a Tanárom? Baráti tisztelettel, Marin AndyAdventus Egyesület