Március 6.

Kedves barátom!
Elolvastam az alábbi szöveget, és mélyen az elmémbe vésődött: Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg! (Jer 8:20). Rettenetes és egyben igaz szavak.
Úgy gondolom, hogy Isten szívesen dolgozik csapatban. Egy csapaton belül mindenkinek megvan a maga szerepe. Az Úr elvégezte a ráeső részt: Elég néked az én kegyelmem (Jer 8:20) – mondta. Ebben az esetben a hiányosság a másik oldalon van. Rájöttem, hogy én vagyok saját magam legnagyobb ellensége; ellenségeim a gondolataim, a magatartásom, a szeretetlenségem…
Az Úr ismeri ezt a problémát, és határozott kijelentést tesz: És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre (Mk 9:43). Amennyiben a hely, ahová tartasz, helytelen gondolatokat szül benned, ne menj tovább; ha az általad használt alkalmazások nem járulnak hozzá a növekedésedhez, mondj le róluk; ha egy baráti kapcsolatod eltávolít az Úrtól, szakíts vele! Barátom, még meddig azzal áltatod magad, hogy Isten mindezt elnézi neked? 
Nem a csomagolást kell megváltoztatni, hanem a tartalmat, mivel Isten országa ti bennetek van (Lk 17:21). Szent dolog hogyan férhetne meg bűnös dolgokkal? 
Senki és semmi sem zárhatja be az Isten által megnyitott ajtót (a kegyelmet), csak egyedül te, ugyanakkor erőd feletti kísértés sem érhet.
A ma megtett erőfeszítés sokkal hasznosabb, mint a holnapi fájdalom. Egyesek hajlandóak mindent feláldozni a hervadó, földi fejdíszért. Miért ne áldoznánk fel mindent az örök koronáért?
Baráti tisztelettel, Rareș Tănase
AMiCUS Bukarest