Március 2.

Kedves barátom!Barát, barát, barát… Milyen érdekes, hogy minél többet ismétled ezt az szót, annál furcsábbnak tűnik. Mintha elveszítené igazi jelentését. Ellenállóbbá válik minden jelentőséggel és érzelemmel szemben. A közelmúltban jöttem rá, hogy ez a jelenség nem csak a kifejezésekre, szavakra korlátozódik. Számos kijelentéssel együtt nőttünk fel, mint például: Isten szeret téged. Jézus meghalt érted. Mivel gyakran elhangzanak, és képtelenek vagyunk teljes mértékben átérezni a jelentőségüket, könnyen csupán egyszerű szavakká degradálódhatnak. De mihez kezdünk, ha túlságosan nagy, tőlünk és a megértési képességünktől távol álló dolgokkal kerülünk szembe? Én ilyenkor az összehasonlítás módszeréhez szoktam folyamodni. Például: ha egy kapott ajándék vagy meglepetés hatására meghatódom, azonnal elgondolkodom, hogy vajon miként kellene reagálnom, ha valaki az életét kínálná fel értem? Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért (Jn 15:13). Ez a hatalmas áldozat mutatja be Isten irántunk tanúsított szeretetének mélységét. Ezért tehát, amikor úgy érzem, hogy képtelen vagyok felfogni Isten szeretetének jelentőségét, az Ő végtelen áldozatára gondolok, és ezt összehasonlítom azzal, amit a családom vagy a barátaim tettek értem. Így már könnyebben megértem az Ő szeretetét, ami bár számomra felfoghatatlanul végtelen, mégis minden nap megtapasztalhatom. Baráti tisztelettel, Iulia MihăicuțăAMiCUS Bukarest