Március 1.

Kedves barátom!Feljutottam a hegytetőre, távol a házaktól, boltoktól, gépkocsiktól, zajos szomszédoktól és mesterséges fényforrásoktól. Csak én, a parányi lény és körülöttem a végtelen tér. Nincs rohanás vagy sürgető határidő, mintha megállt volna az idő, és a pillanaton kívül semmi sem létezne. A hosszú tél után ébredezni készül a természet, élő színvilágát próbálja megmutatni.Miközben naponta sietősen végigmegyek az utcán, általában a szépség nyomait keresem: az utca kövezetének repedésében született kis virágot, a tömbházak közt előbukkanó naplementét, egy kisgyermek kíváncsi szemét, őszinte mosolyát, vagy éppen egy idős házaspárt, akik egymás kezét fogják. A hegyen azonban minden más, minden felerősödik: bárhová nézek, csak a szépet látom. Szívem megtelik Isten iránti hálával, és annak ellenére, hogy egy olyan világban élünk, amely teljesen eltér az Ő tervétől, mégis örülhetünk a szépségnek. Gondoltál-e valaha arra, hogy milyen volt Isten teremtett világa? Emlékszel még, hogy mikor voltál utoljára hálás? E sorok írása közben jutott eszembe Jak 1:17 verse: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.Amennyiben még nem próbálkoztál ezzel, meghívlak, hogy még ma keress legalább egy okot arra, hogy hálás légy Istennek! Biztos vagyok benne, hogy amikor megtalálod, szíved megtelik örömmel, és áldottnak fogod érezni magad. Baráti tisztelettel, Andreea MarinescuAMiCUS Nagyvárad