Február 20.

Kedves barátom!A WhatsApp-csoportban egyszer valaki a következő idézetet tette közzé: Isten olyan, mint az az apa, aki ismeri saját tetteinek értelmét, de amelyeket bölcsességében nem tart helyénvalónak a gyermekével is megosztani. Épp az volt életem egyik legnehezebb napja, amikor ezt az üzenetet kaptam. Bekövetkezett egy váratlan esemény, és elhatalmasodott rajtam a csüggedés. Ezek után olyan időszak következett, amikor tovább „esett az eső”. Nem tudtam, mitévő legyek – szükségem volt tanácsra, de nem tudtam, kihez folyamodhatnék. Kérdőre vontam Istent, amiért megengedte, hogy mindez megtörténjen velem, és kértem, hogy mutassa meg, milyen terv áll az események mögött. Úgy éreztem, nem tisztességes dolog, hogy mindezt megengedi az életemben, de közben nem mutatja meg, hogy mitévő legyek. Ugye, megértesz? Tudom, hogy te is éltél át hasonló helyzeteket, amikor úgy érezted, hogy Isten elhagyott. A csalódottság e nehéz pillanataiban Isten egy zsoltár szavaival válaszolt: Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged (Zsolt 32:8). Ez az ígéret nagyon jókor jött! Arról biztosított, hogy ha Isten megengedi, hogy nehézségeken menjek át, ugyancsak Ő fogja megmutatni, hogy melyik úton kell tovább haladnom. Nem könnyű dönteni a próbákban, és nem könnyű a próbákhoz helyesen viszonyulni. Egy dolog azonban biztos: Isten megígérte, hogy segíteni és tanácsolni fog, ha kérjük. Az egyetlen biztos út, ha az Ő kezébe helyezzük életünket!
Baráti tisztelettel, Sarah Mihăilă AMiCUS, Marosvásárhely