Február 18.

 Kedves barátom!Ugye, hogy néha elárasztanak a kérdések? Kezdve az olyan egyszerűektől, mint a Mit fogok ma ebédelni?, egészen a Milyen lesz az életem öt év múlva? kérdésekig. És a kérdőjelek egyre sűrűbben merülnek fel, zavart és aggodalmat okozva. Biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer kérted már Istentől, hogy adjon választ a kérdéseidre. És abban is biztos vagyok, hogy a menny legalább egyszer azonnal válaszolt az imádra. Jeremiás próféta a következőképpen összegzi ezt a problémát: Jó az Úr azoknak, akik várják őt; a léleknek, amely keresi őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig (Sir 3:25-26). De hogyan lehet jónak nevezni a menny hallgatását, miközben belső vívódásainkra választ keresünk? Hogy lehet Isten hallgatását éppen annak a jónak nevezni, amire szükségünk van a válságos pillanatokban? Isten szeret, és hallgatását mennyei szeretetének köntösébe öltöztetve kínálja fel. Válasza nem érkezik sem túl korán, sem túl későn, hanem épp a megfelelő időben, amikor készen állunk rá. A várakozási idő célja, hogy gyarapítsa Istenbe vetett reménységünket, hogy amikor kikerülünk a próbából, a kapcsolatunk még szorosabbá váljon vele. A várakozás pillanatait ajándékba kapjuk a válasszal együtt, ami biztos, hogy nem marad el, hiszen Ő mindent odaadott, hogy kapcsolatot ápolhasson velünk. Örülj annak, hogy bármikor Isten segítségét kérheted, és hogy a várakozásunk sosem hiábavaló!
Baráti tisztelettel, Eliza Harasim AMiCUS, Jászvásár