Február 13.

Kedves barátom!Nemrég szereztem életem egyik legszebb tapasztalatát. Úgy megdolgoztam érte, ahogy eddig még semmiért sem ebben az életben. Elég kínos volt az a néhány hónap, viszont édes lett az eredmény! Megvalósult az álmom, és a sikert mindvégig teljes mértékben próbáltam megélni. De aztán egyszerűen csak vége lett. Elmúlt, nincs többé…Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi sem új a nap alatt (Préd 1:9). Bevallom őszintén, nem is tudom, hogy jutottam erre a következtetésre épp a legboldogabb pillanataimban. Nem is értem, hogy tudtam másra gondolni. Talán azért, mert már akkor az új célomat tervezgettem, és rájöttem, hogy nem tudok ellenállni annak, hogy még többre vágyjak? Egy dolog biztos: kijózanító élmény volt. Ne aggódj, eszem ágában sincs abbahagyni a boldogság keresését. Csak a prioritásaim lettek mások. Többé nem vagyok hajlandó hajszolni az erőteljes érzelmeket, az anyagiakat vagy a különleges tapasztalatokat. Örülök, ha felbukkannak az életemben, de én ennél többet akarok: szeretném megtapasztalni a soha nem múló lelki békét. Szeretném megérezni, hogy Jézus minden pillanatban mellettem áll, és teljesíti szükségleteimet. Szeretnék még jobban megbarátkozni vele. Élet volt, és még lesz, de egyszer elmúlik, és azzal együtt mi is. Fontos a jövő, de csak akkor, ha képesek vagyunk tanulni a múltból, és tudunk élni a jelenben. És igazán csak az számít, hogy éljünk minden pillanatot Jézussal, járjunk lépésről lépésre, kézen fogva ővele. Tudom, hogy te is rohansz, de egyszer eljöhet a pillanat, amikor meg kell állnod, és fel kell tenned a kérdést, hogy hová jutottál és merre tartasz. Te mit gondolsz erről? 
Baráti tisztelettel, Carla Beatrice AndreiAMiCUS, Kolozsvár